ExaMed



Szív és érrendszer Rizikófaktorok A magas koleszterin A szívinfarktus A magasvérnyomás (Hypertonia) Nőgyógyászat Nőgyógyászati rákszűrés
és a cytológiai értékelés
Méhnyak konizáció Hormonpótlás menopauzában (klimax) lévő asszonyoknál
Szülészet Terhességi vitamin és ásványianyag pótlás Terhességi ultrahang vizsgálat Fertőzések terhességben Táplálkozás Testsúlycsökkentés Táplálkozási tanácsok Vásárlás Kalóriatáblázat



Nőgyógyászati rákszűrés és a cytológiai értékelés
A rutin nőgyógyászati vizsgálat része a méhnyak megtekintése (kolposzkóp-speciális nagyító eszköz- használatával) és a külső és belső felszín határáról, un. átmeneti zónáról történő cytológiai mintavétel. A mintavevő eszköz (műanyag spatula) segítségével lesodort hámsejtek tárgylemezre történő terítésével nyert cytológiai kenet, megfelelő fixálást követően alkalmas az onkocytológiai vizsgálatra. A cytológus (kórszövettanász) a sejteket Papanicolaou görög származású patológus által leírt módon festi meg és értékeli, nevének kezdőbetűiből származik a P1, P2, P3, P4, P5 osztályozás. A P1 és P2 negatív, kóros eltérés nélküli cytológiai eredmény. A P3 átmeneti eredmény, ismétlést tesz szükségessé, mert a hámsejtek az atypia jeleit mutatják (megváltozik a sejtek érettsége, alakja, mérete, a sejtalkotók képe), mely utalhat dysplasiára (rákmegelőző állapotra).

Az esetek túlnyomó többségében a hámsejtek elváltozásainak hátterében valamilyen gyulladásos folyamat áll, amely kezelést követően rendszerint megszűnik, a hámsejtek visszanyerik eredeti alakjukat, szerkezetüket. Amennyiben a gyulladásellenes kezelés utáni megismételt cytológiai vizsgálat is P3-as eredményt mutat, műtéti úton kell eltávolítani az érintett szövetrészletet (konizáció), hogy azt szövettani vizsgálattal feldolgozva, biztosan ki lehessen zárni a kezdeti daganatos elváltozásokat. A P4-es valószínűleg, a P5-ös eredmények biztosan rákos folyamatra utalnak. Az utóbbi eredmény ismeretében biopszia vétele feltétlenül szükséges a pontos szövettani diagnózis felállításához.


A méhnyakrák kialakulásában csaknem biztosra vehető a human papillomavirus (HPV) oki szerepe. A virus szexuális kontaktus útján terjed. Egészen ritkán fordul elő méhnyakrák nemi életet nem élő nőkön és ritka azokban az országokban is, melyekben rutinszerűen körülmetélést (circumcisio) végeznek a férfiakon. Lényegesen gyakrabban fordul viszont elő ez a daganatféleség azoknál a nőnél, akik gyakran váltogatják nemi partnerüket. A HPV-nek számos típusa ismert, melyeket a daganatos elváltozásokban játszott szerepük szerint három csoportra oszthatunk. Az alacsony kockázatú HPV típusok a (6, 11, 42, 43, 44), közepes rizikójúak a (31, 33, 35, 51, 52), míg magas kockázatúnak kell tekinteni a 16, 18, 45, 56-os típusokat. Rutinszerűen nem végeznek HPV szűrést a világon sehol, mert klinikai haszna egyelőre nem tisztázott. Nem tudjuk ugyanis a HPV fertőzés határait kimutatni, így egyáltalán nem biztos, hogy a kimetszett szövetterületen túl nincs visszahagyva HPV érintett terület. Amit a magas kockázatú HPV típus előfordulásakor tehetünk, hogy gyakrabban (3-6 hónap) végzünk cytológiai vizsgálatot.


Méhnyak konizáció
Megfelelő indikáció birtokában (kezelésre nem gyógyuló sejtatypia, ismételt P3-as cytológiai eredmény, kolposzkóppal észlelt felszíni laphámelváltozás a méhnyakon) végzett azon műtét, melynek során a méhnyak méhüregbe tekintő kúp alakú szövetdarabja kerül eltávolításra (a kúp alapja un. áthajlási redő területén helyezkedik el és kb. a mai 100 Ft-os nagyságú alappal bír). A műtét végezhető helyi érzéstelenítésben vagy rövid (vénás) altatásban.

A műtét végezhető szikével (un. hidegkéskonizáció), lézerrel és LLETZ (elektrodiathermiás hurok segítségével végzett sebészi kimetszés) féle eljárással. A költség/haszon elv alapján a LLETZ féle eljárás kezd elterjedni világszerte. Ennek oka, hogy a kimetszett terület szövettanász számára jól értékelhető és az eljárás ambulanter, gyorsan végezhető, helyi érzéstelenítésben.


Hormonpótlás menopauzában (klimax) lévő asszonyoknál
Nyolcvan évvel ezelőtt még a menopauza ideje egybeesett a várható élethosszal, vagyis az 50 éves korral, így a változó korból eredő problémát csak csekély számú nő élte meg. A nők várható élethossza (részben az orvostudomány fejlődésének köszönhetően) napjainkig jelentősen megnyult, jelenleg hazánkban kb. 78 év. Ez a demográfiai változás azzal jár, hogy a nők csaknem 30 évet kénytelenek megfelelő ösztrogén ellátottság hiányában élni.

Az ösztrogén hiánynak vannak rövidtávú és hosszútávú következményei. A perimenopauzában (a vérzéselmaradás ideje körüli években) jelentkeznek a hőhullámok, éjszakai izzadás, a magabiztosság és döntéshozó képesség hanyatlása. Később megjelenik a koncentráló képesség gyengülése, alvászavar, depresszió, szorongás, feszültség érzés és a menstruáció elmaradása. Az évek során kialakul a bőr és nyálkahártya szárazság, mely a hüvelyben először kellemetlen szúró érzést kelt, majd gyakoribbá válnak a húgyúti infekciók. Csökken a libidó és orgazmus készség. Súlyos önértékelési zavarok alakulhatnak ki. Legkésőbb a csontritkulás és érrendszeri problémák jelentkeznek.

A ma használatos hormonpótló gyógyszerek, lágy ösztrogének, olyan ösztradiol szintet alakítanak ki a női szervezetben, mely szint nem haladja meg a normál, fertilis korban lévő nők ösztradiol szintjét, vagyis a szérum koncentráció 40-100 pg/ml körül stabilizálódik. Ezzel szemben a reproduktív korban, a tüszőérés körül, több napon keresztül is meghaladja az ösztradiol szint a 400-500 pg/ml-t, mely a szekréciós fázis jelentős részében is meghaladhatja a 100 pg/ml-t. A ma használatos lágy ösztrogének biológiai hatékonysága a fogamzásgátlókban használt etinilösztradiol hatékonyságának csak mintegy 20-30-ad része, éppen ezért használatuk a női hormonpótlás során igen csekély veszélyt jelent. Abszolút kontraindikációt csak az aktív emlőcarcinoma, aktív thrombózis, aktív májbetegség és ismeretlen eredetű női vérzés jelent.

A hormonpótlás során alkalmazott ösztrogének legismertebb mellékhatásai az endometriumra és az emlőállományra kifejtett stimuláló hatásuk miatt alakul ki. Az endometriumra kifejtett proliferációs hatás a progeszteron egyidejű alkalmazásával szinte teljes mértékben kiküszöbölhető. Újabb tanulmányok azt igazolják, hogy bár az emlőcarcinoma előfordulási gyakorisága 5 éves ösztrogén alkalmazás során mérsékelten emelkedik, a hormonpótlást nem alkalmazókhoz képest, az emelkedés nem haladja meg a menopauzát 5 évvel később elérő nők csoportjáét, mely jól mutatja, hogy az ösztradiolszint a hormonpótlás során nem haladja meg a fertilis nők fiziológiás ösztradiol szintjét. Ötven-70 év közötti nőknél az emlőcarcinoma előfordulási gyakorisága 45/1000, mely öt éves ösztrogén pótlást követően hozzávetőlegesen 47/1000, tíz év alkalmazás során 51/1000, míg 15 és elteltével 57/1000-ra módosul (Lancet, 1997:350,1047-1059, Beral).

A hormonpótlás segítségével a 2. pontban felsorolt elváltozások többsége teljesen kivédhető, de a fennmaradó része is jelentősen csökkenthető. A mai szemléletünk szerint igen fontos a perimenopauzába került nők megfelelő felvilágosítása, a lehetséges mellékhatások (menstruációs vérzés megjelenése, emlőfeszülés stb) ismertetése, mely jelentősen hozzájárul a tartós használat elfogadásához (compliance). Igen fontos, hogy a therápia személyre szabott legyen, azaz a lehető legkisebb, de még elégséges ösztrogén mennyiségének alkalmazásával, annak ideális beviteli módjával valósuljon meg (orális, tapasz, gél, vaginális mód). Idős életkorban megjelenő hőhullámok esetén vagy minimális ösztradiol, esetleg ösztriol, vagy tibolon adása ajánlott. Amennyiben, idősebb korban, a csontrendszeri elváltozások dominálnak, lehetőség van szelektív ösztrogen receptor modulátor (SERM) adására, mely Evista néven már hazánkban is rendelkezésre áll.


Examed Orvosi Rendelő      Cím: 1054 Budapest, Akadémia u. 16. fsz. 4.      Tel.: 332 0718, fax: 302 9888      E-mail: info@examed.hu